- Mesélj magadról! Hogyan lettél az olasz nyelv és Olaszország szerelmese?
Teljesen más terveim voltak. Az olasz időről időre felvillant, de 28 éves koromig nem volt komolyabb kapcsolatom Olaszországgal. Gimnáziumban tanultam két évet, amiből gyakorlatilag egy lett, mert érettségi előtt az angol és a német nyelvvizsgára készültem. Semmi időm nem volt az olaszra, az egyetlen tantárgy volt, amit hanyagoltam. Pedig a legelső olaszóra emléke nagyon is megmaradt. Talán mert annyira rendhagyó volt. A tanárnő azt mondta, álljunk fel, nem kell könyv meg füzet, csak a kezünket fogjuk használni, és mégis egy csomó dolgot fogunk tanulni. Tényleg így volt, elkezdtünk olaszul gesztikulálni és a legviccesebb, legvidámabb óra volt. Az érettségi után tíz évre feledésbe merült az olasz, teljesen más irányt vett az életem. Amikor újra felbukkant, ott kezdődik a könyv.
- Aki olaszul kezd tanulni, biztosan vágyik arra, hogy egyszer kint éljen. Te hogyan élted ezt meg? Kik támogattak ebben?
Nálam ez mind egyszerre történt, kikerültem Olaszországba, folytattam a tanulást,és nem is volt kérdés, hogy szeretnék kint maradni hosszabb időre. Ez volt a címbeli „last call”. Egy olyan esemény, amit megváltoztatta az életem.
- Honnan jött az ötlet, hogy könyvet írjál? Voltak mindig is írói ambícióid?
Lassan 10 éve, hogy az olasz mellett van egy másik szenvedélyem, a jóga. 5 évet oktattam Magyarországon, 5 éve már Olaszországban. Mivel az a fajta jóga, amit oktatok, nagyon megérinti az embereket, a legtöbben biztos, hogy szeretnének fejlődni lelkileg is és rengeteg kérdést kaptam a tanítványoktól. Én a tapasztalataimra építve tanítok, és éreztem, hogy ha egy könyvben írnám meg, akkor sokkal több emberhez jutna el, mintha csak a jógásaimnak mesélném. Még Magyarországon született meg az ötlet, emlékszem épp az Arany János utcai metrómegállóban mentem fel a mozgólépcsőn és akkor már tudtam, hogy az lesz a címe, hogy Pronto! Ugyan Magyarországon éltem, de fejben már olaszul gondolkodtam. Korábban nem gondolkodtam az íráson, de akkor olyan erős lett a hívás, hogy biztos voltam benne egyszer meg fog jelenni, méghozzá Olaszországban.
- Hogyan született a könyv? Mesélj az írásról! Mi inspirált?
Fejben. Mivel nagyon sokat meditálok és figyelek befelé, néha séta közben már írtam a könyvet. Sokáig pihent a fejemben, míg egyszer csak Milánóban, amikor nem volt fix munkám, leültem és elkezdtem leírni. Ilyenkor egyszerűen csak kiengedtem azt, ami már régóta bennem volt. Az inspirált, hogy sokszor tudtam segíteni az embereknek, ha meséltem nekik a saját tapasztalásaimról. Sokan ennek hatására változtattak az életükön.
- Mit tartasz a könyvben a legjobbnak?
Hogy komoly, spirituális üzenete van, mégsem nehéz olvasmány. Ha valaki nem akar túlságosan elmélyülni, akkor is élvezetes. Ez volt a másik dolog, ami motívált, hogy ritkán találkoztam olyan könyvvel mostanság, ami komoly témákat feszeget, mint a boldogság keresése, önismeret, lelki fejlődés, de ezt nem a megszokott túl bonyolult, vagy túl emelkedett stílusban adná át. Sokszor nekem nehéz elolvasni egy-egy ilyen könyvet.
- Kiknek szól?
Mindenkinek, elsősorban a fiataloknak, mert ők még sok döntés előtt állnak, de már nagyon sokan olvasták az idősebb korosztályból, nekik is sok elgondolkozni való lehet még. Leginkább azoknak, akik érzik legbelül a szívükben, hogy valamin változtatni kellene az életükben, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. A történet nemcsak az enyém, bárkié lehet, és mindenkiben máshogy kel életre. Nagyon fontosnak tartom az aktualitását, a könyv áprilisban jelent meg, a karantén alatt, ez az időszak már sokakat arra késztetett szerintem, hogy elgondolkozzanak az életükön, hogy tényleg azt az életet élik-e, amire a szívük mélyén vágynak.
- Milyen a fogadtatása Olaszországban?
Eddig nagyon jó. Tudtam, hogy felkavaró lesz az olaszoknak, mert tele van tabu témákkal, mint a lélelvándorlás például, de pont ettől érdekes, mert külföldiként megvan az a bátorságom és szabadságom, hogy olyan határokat feszegessek, ami egy hazai írónak talán nehezebb lenne. Az biztos, hogy kimozdít a komfort zónából.
Ligúriában, ahol jelenleg élek, megismerkedtem egy írónővel és egy művész csapattal, nekik nagyon tetszett és szeptemberben az ő segítségükkel szeretnék bemutatót szervezni. A másik terv a milánói bemutató, 4 évig éltem ott.
- Mik a terveid itthon? Személyes és a könyvet illetően.
Szeretném magyarul is kiadni, kézirat formájában már megvan. Az nagyon vicces, hogy a saját könyvemet olaszról fordítom magyarra, mert tényleg így van, hogy fordítom és itt jön rá az ember, hogy mennyire máshogy fejezünk ki dolgokat, mennyire máshogy kell átadnom magyarul. A könyv egyfajta közvetítő a két ország a két kultúra között, és ezt szeretném tovább erősíteni. Amikor itthon vagyok, akkor az olasz kultúráról, életről mesélek, Olaszországban a magyarokról.
- Miért érzed fontosnak itthon is bemutatni?
Magyarországon nagyon sokan tanulnak olaszul, akár csak hobbiból. Ezen mindig elcsodálkoznak az olaszok, amikor mesélem nekikJ Szinte el se hiszik, hogy valaki azért nekifog, mert tetszik a nyelv hangzása. Ez a könyv nagyon sok embert motíválhat, hogy soha nem késő elkezdeni egy nyelv tanulását, és hogy nincsenek határok, ha valóban valami olyat csinálunk, amit szeretünk.
- Miért éppen az EnItaliát kerested meg?
Ha jól emlékszem, Enikővel 8 évvel ezelőtt egy tolmácsképzésen találkoztunk. Annyira jó csapat jött össze, hogy azóta is megmaradt a barátság, és figyelemmel követjük egymás munkáját. Nagyon tetszik az EnItalia koncepciója, hogy úgy tanuljunk, hogy közben jól érezzük magunkat. Korábban is szerveztünk már együtt programot, akkor olaszul jógáztunk a Margit-szigeten.
- Van esetleg valami ajánlásod, hogy hogyan lenne jó olvasni a könyvet? Egyfajta “használati útmutató”.
Igen. Ez is saját tapasztalat, nem biztos, hogy mindenkinek bejön, de szerintem érdemes kipróbálni. A történetre kell koncentrálni, és csak akkor álljunk meg szótárazni, ha nagyon muszáj. Ha izgalmas a sztori, akkor a legtöbb szót ki tudjuk következtetni és úgy sokkal jobban beívódik az agyunkba, és később is emlékezni fogunk rá. Az olvasás, különösen regények olvasása nagyon fejleszti a nyelvtudást.
- Lesz folytatása?
Terveim szerint igen. Sok olvasó már kérte is, mert a könyvbeli utazás folytatódik.
Köszönet a képekért Federico Guicciardi!
Intervista
- Raccontaci un po’! Come ti sei innamorata della lingua italiana e dell’Italia?
Orsi: Avevo progetti totalmente diversi. L’italiano mi ha stuzzichato ogni tanto, ma prima dei miei 28 anni non avevo un rapporto significante con l’Italia. Al liceo ho studiato 2 anni, che praticamente é diventato solo uno, perché dovevo preparami per l’esami d’inglese e tedesco. Non avevo tempo per l’italiano, era l’unica materia che trascuravo. Anche se il ricordo della prima lezione mi ha lasciato un segno importante. Forse perché era cosí diversa. La maestra ci ha detto di mettere via libri e quaderni, alzarci in piedi, e di usare solo le mani e vedremo quante cose potremmo imparare. É successo esattamente cosí. Abbiamo imparato i gesti italiani ed é diventata la lezione piú divertente. Dopo la maturitá l’italiano é stato trascurato per 10 anni, la mia vita ha preso un’altra direzione. Poi quando é ricomparso é stato il momento in cui la storia del libro inizia.
- Chi inizia a studiare l’italiano sicuramente ha il desiderio di vivere in Italia. A te com’é successo? Avevi un appoggio all’inizio?
Orsi: É successo tutto in fretta, sono arrivata in Italia come trasferta di lavoro, ho cominciato a lavorare lí e studiare la lingua. Dopo non avevo nessun dubbio che volevo rimanerci. Questa chiamata é stata la „last call” del titolo. Un evento che ha cambiato la mia vita per sempre.
- L’idea di scrivere un libro quando é nata? Avevi da sempre questa passione per la scrittura?
Orsi: Da dieci anni che oltre la lingua italiana ho un’altra passione, lo yoga. Ho insegnato 5 anni in Ungheria , ormai da 5 anni in Italia. Siccome il mio yoga é piú vicino verso la filosofia profonda di questa disciplina, tanti nei miei gruppi volevano fare un’evoluzione interiore, saperne di piú, cosí sempre ricevevo tante domande dagli alunni. Insegnando io condivido le mie esperienze , e tutto quello che imparato volevo divulgare verso un pubblico piú ampio. Cosí é nata l’idea di scrivere un libro. Mi ricordo che ero ancora a Budapest, stavo salendo su sulla scala mobile alla fermata di Arany János utca, e giá sapevo che il titolo sará „Pronto?!”. Nonostante che fossi ancora in Ungheria con la testa giá pensavo in italiano. Prima non ho mai pensato di occuparmi della scrittura, invece dopo é diventato cosí forte questo desidero che ero sicura che un giorno lo pubblicheró e ovviamente in Italia.
- Com’é nato il libro? Cosa ti ha ispirato?
Orsi: É nato tutto nella mia testa. Non avevo appunti, siccome faccio tanta meditazione ed ascolto dentro, a volte giá camminando scrivevo con i miei pensieri. Stava riposando nella mia testa, finché un giorno quando ero giá a Milano e non avevo un lavoro fisso, mi sono seduta davanti al computer ed ho cominciato a scrivere. In questi momenti sono in un stato mentale diverso, semplicemente ho lasciato uscire tutto ció che da tanto tempo era pronto nella mia mente. La motivazione piú grande é stata di poter aiutare alle persone, raccontando le mie storie, le mie esperienze. Tanti, incoraggiati dai miei pensieri, sono riusciti a fare grossi cambiamenti nella loro vita.
- Cosa significa il titolo? É un gioco di parole?
Orsi: Sí, la parola „pronto” ha doppio significato in italiano. Rispondiamo cosí ad una chiamata e anche uno é pronto per fare un’azione. La „last call” invece come all”aeroporto ti chiamano per l’imbarco. É l’ultimo momento quando non hai piú tempo per pensare. Ognuno sente quando arriva questa last call, ma é importante non perdere l’aereo che ti porta alla destinazione.
- Cosa ti piace di piú del libro?
Orsi: Ha un messaggio molto importante, diciamo spirituale, ma nonostane ció non é un libro pesante. É scorrevole e chi non vuole andare troppo nei dettagli, puó essere un libro leggero. L’altra cosa che mia ispirato é stato il fatto che conoscendo tanti libri che hanno il tema della ricerca alla felicitá, l’equlilibro interiore, lavoro e crescitá interiore, a volte come concetto sono troppo complicati anche per me pur essendo una che conosce abbastanza la materia.
- Chi é il pubblico del libro?
Orsi: Tutti. Penso che sia utile per i giovani che devono ancora prendere tante decisioni della vita, ma mi ha sorpreso quante persone anche anziane l’hanno trovato interessante. Il libro chiama quelli sopratutto che giá si sentono vicini ad un cambiamento, ma non sanno come fare il primo passo. Vorrei sottolineare che la storia non é solo mia, ma é di tutti. Ognuno vive il libro come se fosse il suo, per ognuno ha un significato o un messaggio diverso. Ritengo che sia una cosa molto significante, possiamo dire simbolico, che il libro é uscito durante la quarantena , proprio durante un periodo quando l’intera umanitá é stata costretta di riflettere sulla propria vita, se veramente vivessimo quella vita che vogliamo nel cuore.
- Come é stato accolto in Italia?
Orsi: Direi che molto bene per ora. Sapevo che é un argomento che potrebbe essere anche sconvolgente, che discute tanti tabu, come ad esempio la reincarnazione, ma anche questo lo rende interessante e diverso. Da straniera forse avevo piú coraggio e la libertá, di andare oltre certi limiti o convinzioni che per una scrittrice nazionale potrebbe essere piú difficile. Sicuramente ti porta fuori dalla tua zona di comfort. In Liguria, dove abito attualmente, ho conosciuto una scrittrice locale e anche un gruppo di artisti, a loro é piaciuto molto ed a settembre organizziamo una presentazione con il loro aiuto. L’altro evento sará a Milano dove ho vissuto 4 anni.
- Che progetti hai in Ungheria? Sia per il libro che per la tua vita personale?
Orsi: Ovviamente vorrei pubblicarlo anche in ungherese, il manoscritto é giá pronto. Sto cercando una casa editrice ungherese. La cosa buffa, che traduco il mio libro dall’italiano in ungherese, ma é proprio cosí, e mi rendo conto quanto é diverso pensare con la testa di un ungherese. Il libro potrebbe essere anche un mediatore tra le due culture. Quando sono in Ungheria racconto della vita italiana, in Italia dell’Ungheria.
- Perché é importante per te pubblicarlo anche in Ungheria?
Orsi:Prima di tutto perché possano leggere anche i miei amici, parenti che non parlano l’italiano. Alla fine l’ungherese é la mia madre lingua che rimarrá sempre la prima nel mio cuore. Poi in Ungheria tanti studiano l’italiano, a volte solo per passione. Gli italiani sono sempre stupiti dal fatto che qualcuno inizia imparare una lingua solo perché gli piace il suono. Questo libro puó incoraggiare tanti, dal fatto che non é mai tardi cominciare, non ci sono limiti se veramente facciamo qualcosa che ci piace.
- Perché hai scelto Enitalia per organizzare quest’evento?
Orsi: Se ricordo bene, ci siamo conosciute con Eni 9 anni fa in un corso d’interpreti. Era un gruppo fantastico, da allora siamo rimasti amici e siamo sempre aggiornati della vita degli altri. Mi piace molto la filosofia di Enitalia, cioé studiare e divertirsi nello stesso tempo. Abbiamo giá organizzato un evento insieme, un paio d’anni fa una lezione di yoga sull’Isola Margerita.
- Hai qualche suggerimento come si potrebbe leggere il libro per uno straniero? Una sorta di „manuale” per la lettura?
Orsi: Certo. Anche questa una mia esperienza, non é detto che va bene per tutti, ma secondo me vale la pena provarlo. Bisogna concentrarsi sulla storia, non c’é bisogna fermarsi sempre per cercare una parola nel dizionario. Solo se strettamente necessario. Piúttosto lasciamo scorrere la storia, e piú avanti dal concetto riusciamo a capire anche il significato. Cosí rimane anche nella nostra memoria piú a lungo termine. Leggere libri, sopratutto romanzi aiuta tanto a sviluppare la conoscenza di una lingua.
- Ci sará una continuazione?
Orsi: Penso di sí. Tanti lettori mi hanno giá fatto la stessa domanda, anche perché il viaggio nel libro continua.
(A beszélgetés magyar verziója, nem egy az egyben az olasz fordítása.)